A koronavírus 2020. év eleje óta úgymond nem csak a munkavállalók, hanem a munkaválltatók egészségügyi problémája is; és szintén számos kérdést vet fel a megbetegedettek egészségbiztosítási (táppénz) szempontjából való kezelése. Az osz és a tél folyamán egyre no a fertozöttek száma, ami fontossá teszi, hogy tisztában legyünk a legújjabb, augusztus közepén életbe lépett szabályozással.
1.) Keresoképtelenség
A koronavírusos megbetegedettek, vagy fertozés gyanús személyek egyértelmuen nem mehetnek közösségbe, azaz munkahelyre sem, így felmerül a kérdés, hogy a koronavírusos munkavállaló keresoképtelen-e?
Erre a választ figyelembe véve az egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 44. § g) pontját is adhatjuk meg, amely szerint keresoképtelen,
- akit közegészségügyi okból foglalkozásától eltiltanak és más beosztást nem kap,
- vagy akit közegészségügyi okból hatóságilag elkülönítenek,
- továbbá aki járványügyi zárlat miatt munkahelyén megjelenni nem tud és más munkahelyen (munkakörben) átmenetileg sem foglalkoztatható.
Ez azt jelenti tehát, hogy ha valaki "home office"-ban nem tud dolgozni, illetve hatóságilag elrendelt egyedi, 14 napos "karantén", vagy általános, nagyobb területre kiterjedo hatósági "zárlat" alá esik, úgy a keresoképtelenséget a kezelo háziorvos "7"-es kóddal igazolja, azaz keresoképtelen állományba vesz.
Megjegyezzük itt, hogy a "karantén" esetén itt tehát olyan esetrol van szó, amikor a munkavállaló úgymond saját hibáján kívül került koronavírussal fertozött személlyel érintkezésbe, és ezért került elkülönítésre, de nem vonatkozik az olyan esetekre, amikor a saját döntésen alapuló külföldi tartózkodás (pl. szabadság külföldön való eltöltése) után vonul a jogszabályilag eloírt karanténba - ennek a rizikóját (fizetés nélküli szabadság, PCRtesztek ára stb.) ugyanis a munkavállaló maga viseli, kivéve, hogyha pozitív PCR-tesztje lesz a munkavállalónak, mert ilyenkor megint megáll a keresoképtelenség.
2.) Foglalkoztatási megbetegedés és koronavírus
A koronavírussal való megbetegedés foglalkozási megbetegedésnek is minosülhet, ha az a beteg munkavégzése, foglalkozása gyakorlása során alakult ki.
Ez leginkább olyan esetekben képzelheto el, ha valaki foglalkozásából kifolyólag folyamatosan a koronavírussal érintkezésbe került (pl. egészségügyi szektor), de a munkáltatónak érdemes mérlegelnie a munkavállaló vírussal fokozottan fertozött helyeken való tartós munkáltatását is (pl. rendszeres szolgálati út).
(A 27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet szerint foglalkozási megbetegedésnek minosül a munkavégzés, a foglalkozás gyakorlása közben bekövetkezett olyan heveny és idült, valamint a foglalkozás gyakorlását követoen megjeleno vagy kialakuló idült egészségkárosodás, amely a munkavégzéssel, a foglalkozással kapcsolatos, a munkavégzés, a munkafolyamat során eloforduló fizikai-, kémiai-, biológiai-, pszichoszociális- és ergonómiai kóroki tényezokre vezetheto vissza, illetve amely a munkavállalónak az optimálisnál nagyobb vagy kisebb igénybevételének a következmény.)
3.) Koronavírussal fertozodött munkavállalók ellátása
A táppénz mértéke az általános szabályok szerint alakul a "karantén", illetve a koronavírussal való fertozéses megbetegedés esetén is; vagyis a táppénz:
- 50%-os mértéku a fekvobeteg-gyógyintézeti ellátás tartama alatt,
- 60%-os mértéku, ha nem kórházi ellátásról van szó, és a biztosított a folyamatos biztosítási idoszaka alatt rendelkezik legalább 730 biztosításban töltött nappal,
- 50%-os mértéku, ha nem kórházi ellátásról van szó, és a biztosított a folyamatos biztosítási idoszaka alatt nem rendelkezik legalább 730 biztosításban töltött nappal.
Megjegyzendo még, hogy "7"-es kódos keresoképtelenség esetén betegszabadság nem jár, hanem a keresoképtelenség elso napjától táppénz megállapítására és folyósítására kerülhet sor. Továbbá "7"-es kódos keresoképtelenség esetén a foglalkoztatót táppénzhozzájárulás fizetési kötelezettség nem terheli.
Amennyiben a koronavírusos megbetegedés foglalkozási megbetegedésnek minosül, akkor 100%-os táppénz jár (baleseti táppénz).
The content of this article is intended to provide a general guide to the subject matter. Specialist advice should be sought about your specific circumstances.